Murk. Chapter: 3

Itt lenne a 3. fejezet. Remélem tetszik, bàr elég összecsapott lett. Köszönöm az eddigi véleményeteket, és a

blogom rendszeres olvasóit is, azaz a feliratkozókat. Nem is rizsàzok tovább. Big love, jó olvasást! Xx

- Bellàt is viszed magaddal, nem érdekelsz! - Utasított anya.

Nem értem, hogy miért nem éri meg, hogy én szórakozni megyek, nem egy hàrom éves gyerekre vigyàzni. Eddig nem nagyon mondtam neki nem-et, de most az egyszer igen. Gondoltam furànak tartja ezt az egészet. Nem vagyok az a részegésig bulizós, de szeretek kikapcsolódni.

Felsóhajtottam.

- Legyen. De legközelebb nem engeded be Harryt! - Mondtam bosszús mosollyal.

Felsóhajtott, majd ràbólintott. Èn megfogtam a húgom kezét, majd kimentünk a lakásból.

- Èjfél előtt hozdd haza, te akàr a barátnődnél is aludhatsz! - Kiabàlta utànunk.

Bólintottam, majd igyekeztünk tovàbb. A hó nagy szemekben szitált, s a földre hullott. Aranyos volt. Az utak enyhén jegsek voltak, de nem nagyon csúszkàltak a kocsik.

- Hope! - Hallottam meg Justin hangjàt magam mögött.

Nem tévedtem; ő volt az. Szép barna szemei idàig elcsillogtak. Megálltunk, s megvàrtuk, mìg utól ér.

Ezt meg is tette. Aranyosan köszöntött, Bellt felvette a nyakàba, úgy mentünk a megbeszélt helyre.

- Nos... Mi van ezzel a Harry gyerekkel?! - Motyogta.

Hirtelen felkaptam a fejem. Nem gondoltam volna, hogy a lànyok elmondjàk nekik. Szerettem volna titokban tartani, s gyorsan lezavarni ezt az ügyet. Èn nem akarok Harrytől semmit, ő meg egy éjszakàtól többet nem. Bàr a ma reggeli szívverésèt még mindig érzem a kezemen, ahogyan lüktet, s zsibbad egyben.

- Semmi. Mi lenne? - Dünnyögtem.

- Az egész twitter erről hangos. - Morogta.

Nagyot néztem. Nem, biztos, hogy nem a lànyok àrultàk el. S csak a taxisofőr, s anya tudott erről mèg. Nem hiszem, hogy ők voltak. Esetleg Harry elmondta a baràtainak, ők meg a twitternek. Igen, ez lesz az! Csak Harry lehetett!

- Akkor?

- Mi akkor?

- Tudjuk, hogy Harry ott volt a tegnapi bulin, és egy haverjàval lenyomoztatta, hogy hol laksz. Te nagyon gyorsan leléptél, és 5 perc utàn Harry is, pedig nem szokott csak úgy lelépni. És amennyire feszült voltàl. Harry meg elégedett.

Igaz volt, minden, amit mondott. Minden ìgy történt, s most màr egész London erről beszélhet.

- Csak annyit szeretnék tudni, hogy érzel-e irànta valamit? - Kérdezte.

Még nem nagyon kérdezgetett ilyeneket tőlem, s megleptek szavai. Talàn féltékeny? Ha éreznék is irànta valamit, arról ők màr tudnànak.

- Igen, undort- Nevettem.

Ő kapcsolódott hozzàm. Más vàlaszra szàmított, de ennek jobban örült. Szóval tényleg fèltékeny lehet, jó esetben, csak báttyként félt. A bandàban lévő fiúkra mindig is szerető bàttyként gondoltam. Egy fiúval sem volt több, mint baràtság, s nem is lesz. Főleg a mostani időben, amikor Harry szó szerint vadàszik ràm. Megtudnà, hogy màssal lennék, nem tudom, hogy engem, vagy a baràtomat verné jobban.

- Sziasztok! - Köszöntek szinte kórusban a többiek.

Mi is köszöntünk, majd indultunk össze vissza. Megnèztük a bazàr sort, vettünk egy-egy làngost, s ki is próbàltunk pàr jàtékot.

- Dodgem! - Mutattam a pàr méterre lévő kis kocsikra.

A többiek felnevettek, majd indulni kezdtünk a nagy jàtékhoz. Vettünk 7 jegyet - mert annyian voltunk- majd beültünk a sajàt kis kocsinkba.

Anne kocsija piros volt, Loryé barna, Ellieé rózsaszìn, Justiné fehèr, Conoré fekete, Steveé narancssàrga, az enyém meg kèk. Tök cuki volt. Mindenkinek a kocsija "ajtajàn" egy zàszló volt. Az èn nemzetiségem angol volt.

***

- Hàt ez nagy éjszaka volt! - Nevetett Steve.

Egy nyitott gyorskajàldàba ültünk, mikor egy céllövöldèt pillantottam meg. Sok nyereményjàték közül egy maci tűnt fel leginkàbb, ami hasonlított az enyémre, de nem hiszem, hogy az lett volna az. Az enyémnek vajszíne van, az meg fehér volt.

- Hope! Èlsz mèg?! - Csettingette az orrom előtt az ujjait Ellie, majd felnevettek.

Csak bólogattam, amikor ràjöttem, hogy nemsokára éjfél. Elbúcsúztam a lànyoktól, majd Conor kíséretében hazamentünk.

***

- Na, és mit veszel fel a ma esti randira? - Nyitott be anya.

- Ja, igen! Akartam is mondani, hogy lemondom! - Mosolyogtam.

- Ezt veszed fel! - Nyomott a kezembe egy ruhadarabot.

Egy szürke, nyakbakotős felső, ami a mellrèsze feletti 3 cm gumis volt. A testrèszén buggyos, majd a derekànàl lefele egy 15 cm ismét szűk volt. Ez ért combközépig, s még felvettem alúlra egy fekete cicanadràgot. Cipő egy fekete telttalpú tűsarkút vettem fel, s egy fekete bőrdzsekit. Inkàbb voltam benne csinos, mint sexy, de nem akartam az lenni. Sminkelni sosem szoktam magam. Csak nagyon különleges alkalmakkor.

Megmostam a fogam, begöndörítettem a hajamat, utolsó pillantàst vetettem a külsőmre, majd vàrtam, hogy túl legyek az estén. Ràpillantottam az óràmra. Hàromnegyed nyolc volt, szóval időben elkészültem. Egyszer csak üzenetem érkezett.

Feladó:Harry

"Màr alig vàrom, hogy dögösen làssalak! Mondjuk hàt mindig az voltál, amikor làttalak. Milyen szìnű bugyi van rajtad? H Xx"

Èn vàlaszoltam:

"Semmi közöd hozzà!"

Feladó: Harry

"Szóval nincs rajtad?! Woow... Bejövős! Majd éjszaka úgy is kiderül;) H Xx"

Felsóhajtottam.

- Szia! - Lépett be a szobàmba Ellie, és Anne.

- Sziasztok! - Mosolyogtam.

- Jöttünk sok sikert kívànni neked!

- Köszi, aranyosak vagytok!

- Figyu! Mi 15 percenként írni fogunk neked, hogy jól vagy-e. Ha bàrmi gond van, nyugodtan hívj! - Mosolygott Ellie.

Hàlàsan pillantottam rà, majd csak azt veszem èszre, hogy Anne a telefonom felett röhög, majd megmutatja Ellienek is.

- Mi a fenét csinàltok?! - Vettem el tőlük idegesen.

Anne írta az én nevemben Harrynek:

"Amúgy fekete, csipkés tanga:) Hope Xx"

Feladó:Harry

"OMG! Küldj képet! H Xx"

Erre màr nem válaszoltam, csak a nevető baràtnőimre néztem.

Dóri.Styles