Murk. Chapter: 25

Az elmúlt majdnem két hèt jól telt azon kívül, hogy Harry ölében ültem karácsony este, s ezért apa ki akarta rakni a fiút, s úgy összevesztünk, hogy Harryvel végül hazajöttünk. Természetesen a banda is velünk tartott, s úgy indultunk vissza Londonba.
A buli utáni nap majd nem belefulladtam a vízbe, mert valami lehúzott, de Molly értem ugrott, így nem lett semmi baj. Harry persze ki volt akadva, s bevert egyet egy àrtatlan járókelőnek, így kitiltottak minket a part legjobb szakaszàhoz. Hozzá tartozik, hogy előtte Ben ruhástól besprintelt velem a vìzbe, de elfelejtette, hogy nálam van a telefonom, s az sikeresen elromlott. Ìgy kaptam karácsonyra Harrytől egy iPhone-t, míg én egy órát vettem neki, hisz az eltört, amikor elmentünk fagyiért, s az út közepén leesett a kezéről, s egy kocsi áthajtott rajta.

Az utóbbi időbe rengeteg időt töltöttem Harryvel, s csak akkor jöttem rà, hogy mennyire hiányoznak Ellieék, amikor írt egy üzenetet a banda, hogy boldog karácsonyt. Természetesen amikor haza értem, megbeszéltem velük, hogy holnap találkozunk,hisz még azt se tudják, hogy Harry és én...

A szilveszter is jól telt. Harryvel ismét volt erotikus kalandunk, s ugyan úgy George-nél, s ugyan ott a medencés szobába. Kijelentette, hogy màr nagyon akar, de azt is, hogy nem akarja eröltetni, hogy olyat tegyek, amit később megbánok. Ìgy csak a szokásos orális kiegészìtèsek maradtak.

***

- Lefeküdtem Conorral. - Törte meg a csendet Ellie, mire mindenki nagy szemekkel pillantott rá, engem kivéve.

Ezek szerint Ellie az első olyan a csoportunkba, aki volt úgy együtt fiúvl. Legnagyobb szerencsémre nem én kapom a kérdéseket, amit most Anne, Jessie, s Noe tesznek fel szegénynek.

- Nagyon csendbe vagy, Hope. - Ráncolta a szemöldökét Anne.

Egy ideig hallgattam, de amikor Jessie elkerekedett szájjal nevetni kezdett, elpirultan tiltakoztam perverz gondolatai ellen. Harryvel semmi olyasmi nem történt, ami több, mint orális, hisz arról rég tudnának màr. A fiúk nem szoktàk így megbeszélni a dolgokat?!

- Semmi olyan nem történt, mint Ellie, és Conor között. -  Ittam bele az forró csokimba, s a TV-ben menő Dr. Csontra próbáltam figyelni,  de a lányok hülyesége elvonta a figyelmem.

Miért nem Elliet szekáljàk?!

- Fogjátok be! Harry nem csinált semmi olyat, amiért apa lekaszálná a fejét. - Vakartam meg szégyenlősen a tarkómat.

Persze tovább nevettek, míg kopogás nem hallatszott. Jessie felállt, s ajtót nyitott. A TV nézéséből az zökkentett vissza, hogy Jessie betessékeli a személyt, mire az mély, rekedtes hangjával tehetetlenül tiltakozik, s a fogát csikorgatva a nevemen szólìt. Hirtelen odakaptam a fejem, leszürcsöltem az utolsó korty italomat, s mosolyogva néztem, ahogy a barátnőim Harryt próbálják meggyőzni, hogy jöjjön be.

- Mi kifogásod van ellene? - Szóltam közbe.

- Az, hogy szeretnék a baràtnőmmel moziba menni? - Tette fel a kérdést, s tudtam jól, hogy hazudik.

De azt akarta, hogy tudjam. Nevetve bólintottam, felvettem a táskámat, s a lányoktól elköszönve hagytam, hogy Harry ujjait az enyémmel összekulcsolja. Hálásan pillantott rám, amint kiléptünk a házból, mìg én csak nevetgéltem.

- Ó, igen? Viccesnek találod? - Ajkai bal oldalra görbültek. - Majd várjál csak, ha az én barátaim nem szálnak le rólad. - Felelte, s hangjában ezúttal semmi gúnyt nem véltem felfedezni.

A mosoly lefagyott az ajkaimról, s éreztem, hogy csalódottság jàrja át a testem minden egyes porcikájàt. Résnyire nyitott ajkakkal próbáltam levegőhöz jutni, miközben a talajt figyeltem magam alatt.

- Harry. - Suttogtam.

Unalmasan pillantott rám, s akkor tudtam, hogy ivott. Pupillái a szinte elborította zöld szemeit, s többszőr is megbotlott a semmiben. Sóhajtottam.

- Nálam alszol. - Jelentettem ki, mire rosszallóan elvigyorodott.

Nem fog semmi történni, ezt előre mondhatom, s remélem, hogy ezzel ő is tisztában van.

Az út hazafele érdekesen telt. Harry kétszer is elesett, így kénytelen voltam hol a derekát, hol a vállàt átkarolni, mìg ő hatalmas kezeit többször megkísérelte a fenekemen hagyni, de nem hagytam neki. Pár autós hülyének nézett, megértem őket. De senki sem nézheti hülyének a barátomat! Na jó, ez hülyén hangzott. Tényleg hàromszor mondtam a hülye szót?!

Hazaérve kikerestem a táskámból a kulcsomat, miközben Harry mögöttem állt. Forró lehelete enyhén csiklandozta a nyakamat, míg keze övként védett a derekamon a semmitől. Hátam szorosan izmos mellkasának nyomódott, kényelmetlenül éreztem magam, mikor csípőmet àgyékához húzta. Lábaimmal kicsiket lépkedtem magam alatt, s hallottam, hogy Harry mélyen felnevetett. Mellkasa rázkódni kezdett a nevetéstől, s màr annyira türelmetlen voltam, hogy sikeresen beletörtem a kulcsot a zárba.

- Remek! - Fordultam a barátom felé.

- Másszunk fel! - Pillantott a második emeleten lévő szobám nyitott ablakára.

- Nem tudok felmászni. - Jelentettem ki, s rosszallóan néztem, ahogy elvigyorodik.

Megragadta a térdhajlatomat, s àtvett a vállán. Felsikìtottam, mire felkuncogott, s elérte, hogy a nyakába kerüljek. Magasnak éreztem magam, amit Harry hosszú lábainak köszönhetek be. Nehezen az ablak párkányába kapaszkodtam, s próbáltam felmàszni, de nem sikerült.

- Látom szeretsz felül lenni. - Mosolygott kajánul.

Óh. A szép emlékek. Mind egy. Harryre pillantottam, aki segítségül ugrott egyet, így könnyedén fel tudtam húzni magam a fehér ablakon.

- Ès te hogy jössz... - Kérdeztem, de elakadt a lélegzetem, mikor Harry megkapaszkodott az ablakomtól nem messze lévő terasz tetejében, s egy könnyed mozdulattal felpattant rá. Odasétált hozzám, s az ablakba könyökölve figyelt.

- ...Nem akarsz esetleg feljönni? - Suttogtam, mire megrázta a fejét.

Èrtetlen pillantásokat vetettem felé, s csak akkor tudtam, hogy mit csinál, amikor elővette a telefonját. Mosolyogva hallgattam, ahogy az enyém megszólal.

Feladó: Harry
Dàtum: Január 3.
Tárgy:...
Címzett: Hope

"Dögös ruhába gyere holnap! Xxx"

Elpirultam, s a már jàrdán lévő srácra pillantottam. Elvigyorodott, s egy kacsintás kíséretében, zsebre dugott kézzel elsétàlt. De hülye!

***

Anya s Bella csak 5-én jönnek, így éjszakánként gyakran fogok unatkozni. Csak Egér dobja fel az egyedüllétemet, hisz makacs egy kutya, s ha azt kéri, hogy simogasd, míg el nem alszik, nem nagyon tudsz neki nem-et mondani. Üzenetem jött.

Feladó Harry:

"U.I.: Sosem hagynám, hogy bántsanak, akármit is hiszel. Xxx"

Válaszoltam;

"Megijedtem, és azt hittem, hogy komolyan gondoltad...xx"

Tudtam, hogy túl reagálom a dolgokat, de legalább abba a tudatba jó volt lenni, hogy Harry megvéd, amitől tud. Nem vártam el ezt tőle, s nem is kèrtem, de jól esett hallani, még ha nem is gondolta volna komolyan. De igen. Ő komolyan gondolta. Remélem.

- Nem tudom, hogy te hogy gondolod. Vagy nekem kell tanulnom még cinikusan beszélni, vagy te vagy buta ahoz, hogy felismerd...- Hallottam meg hangokat a hátam mögül, amitől felsikítottam.

Nem a szobámba volt. Továbbra is az erkélyen, s a két kezét az ablak felső párkányába mélyesztve pillantott rám "ártatlan" mosollyal. Mellkasom szabálytalanul emelkedett, s süllyedt még mindig az ijesztéstől. Làthatóan jól szórakozotz rajtam.

- N-Nem jössz be? - Suttogtam, mire aprót bólintva lépett be a szobàmba. - Zuhanyzol? - Kérdeztem.

Megrázta a fejét, s lerúgta magáról a fehér Converse cipőit. Levette sapijàt, amit az éjjeliszekrényemre helyezett, akár csak a telefonját, pénztárcáját, óràjàt, s egy... egy fekete csomagolásban lévő óvszert is. Nagyokat pislogtam a csomag láttàn, majd Harryre néztem, aki épp a kabátját hámozta le magáról.

- Sosem tudhatom, mikor jön ràd a "kívánlak, Harry". - Kacsintott, s kibújt fekete, belebújós pulcsijából, majd a pólójából is.

Egy fekete csőfarmer maradt rajta. A kintről beszűrődő kevéske fény, kis világítást adott az ablaktól nem messze álló Harryre. Szempillái àrnyékának köszönhetően szeme a szokásosnál is sötétebben tartotta a kapcsolatot a sajàtommal, s tudtam, hogy gyér mosoly jelenik meg tökéletes arcàn. Èszre se vettem; a nadrág is lekerült róla. A gesztenye barna boxere fedte ágyékàt, ami felett jól látható volt a V alak, ami azt is jelképezi, mennyire izmos. Szempilláim rebegtek az érzéstől, s a gyönyör láttán pillangók ezrei repdestek a gyomroman. Lehajtott fejjel pipiskéltem fel pilláim alól, s a boxerét tanulmányoztam, éppen rajtam is olyan volt. Mivel Harrynek kettő van belőle, egyet elcsórtam, de azóta kicserélte a kettőt.

Szemeit a mellettem lévő papírra öszpontosìtotta, amin könyv címek szerepeltek. Felvette, s az elsőn fel is kuncogott.

- A Szabadság Ötven Àrnyalata. - Mosolygott, s lejjebb engedte a papírt, hogy rám nézhessen.

- Az első kettőt már olvastam, de ezt még nem volt időm megvenni. - Feleltem kissé elpirulva.

- Adjam kölcsön? - Olvasta tovább a címeket, mire kikerekedett szemekkel pillantottam rá.

- Ő... Izé... Olvasol? - Kérdeztem, mire egy pillanatra rámnézett.

- Ja. Gemma adta még kölcsön, és volt egy időszak az életemben, amikor annyira unatkoztam, hogy képes voltam elolvasni. Annyira nem rossz. - Húzott a vállán, mire elmosolyodtam. - Hope, ez legalább ötven könyv. Mindet el fogod olvasni? - Ráncolta a szemöldökét.

Bólintottam.

- Szeretek olvasni. - Feleltem, miközben letette a papírt a sapkája mellé.

Felnyitotta a világoskék színben pompázó takarót, s befeküdt az ágyamba. Mosolyogva néztem, ahogy megpaskolta a mellette lévő helyet, s egy picit arrébb húzódott. Felsóhajtottam, s felkúsztam mellé. Nem várta meg, míg lefeküdtem, átkarolta a derekamat, s szorosan magához húzott. Hátam meztelen hasának nyomódott, s fenekemnél nagy, kemény dudort véltem felfedezni, de úgy döntöttem, szó nélkül hagyom. Betakart engem is, egy puszit nyomott az arcomra, s addig direkt nem aludt el, míg én ezt meg nem tettem a karjaiba.

Dóri.Styles