Murk. Chapter: 26

Hello, guys!

Nem szokásom a nyavalygás félreértés ne essék, de rosszul esik, hogy 24 feliratkozóból szokott max kettő véleményt nyílvánítani. Nem azt kérem, hogy mind a 24 szóljon hozzá, de minimum öt-hat-ot elvárnék. Hisz nincs semmi értelme folytatni, ha alig olvassák páran. Félreértés ne essék, nem a komikért írom, de megkérhetném azt a pàr embert, aki rá megy a tetszik gombra, hogy 2-3 fejezetenként leírja a véleményét? Mit vár, mi tetszett neki, s mi nem. Megértéseteket köszönöm!

Have a nice day! Xx

Harry szemszöge:

Hope sokkal hamarabb elaludt, mint azt én megtehettem volna. Az elmúlt időben szinte minden szabad percemet vele töltöttem, s a munkàba be se mentem. Decemberre nem kaptam annyi fizetést, mint szoktam, s a srácoknak is megígértem, hogy bemutatom nekik Hopeot -bàr nem szívesen. Nem azért, mert Nick félék, ha nem mert nem akarom, hogy bàrmelyiküknek is mocskos dolgok jussanak az eszükbe, amint megpillantják Őt. Elég volt Ed, és még Nick sincs lerendezve ezügyben.

A barátnőmre pillantva kissé felingerültem. Ha most más karjaiban làtnám, az életben nem nyugodnék meg, hisz tudom, hogy nem tudja magàt megvédeni. Ezért is kellek mellé, s sosem hagynám el, csak ha ő el nem küld. Hosszú, fekete szempillái orrcáján pihentek, mellkasa lassan emelkedett, süllyedt nagy melleivel együtt. Szorosan öleltem, míg fel nem álltam s a nyitott ablakhoz nem sétáltam. Az ablakot szegélyező függönyt gyengéden fújta a hűvös szél, ezzel bejuttatva némi gyér fényt a szobába. Megmarkoltam az ablak párkányt, s engedtem, hogy a szél kicsípje az arcom, ezzel pirossà téve. A teliholdra pillantva egy béna szappan opera jutott eszembe, hogy a lány felkel, s a fiúhoz sétál. De nem ez történt, nem is akartam, hogy ez legyen. Hope továbbra is aludt. Szőke, fekete melìrokkal ékesített haja kuszán terült el világoskés pàrnájàn. Hosszú, fekete pólóm testén enyhén meggyűrődött, ezzel láthatóvá téve gesztenye barna boxeremet, amibe feneke csinosan gömbölyödött ki. Térdei maga elé húzva, s kezei derekán, ahol a tenyerem volt. Halkan szuszogott, időnként enyhén hangosabban felsóhajtott. Apró kezei többször megrándultak, nem egyszer mocorgott egy kicsit. Az éjjeli szekrényre pillantottam. Az óvszer mellett a telefonom volt, ami szerint mindjárt három óra. Hopeot tizenegykor hoztam el a baràtnőitől, s fél tizenegykor feküdtünk le.

***

A hó nagy pelyhekben szállingózott. Reggel nyolc óra van, s kialvatlanul vezetek a munkába. Bàr szervezetemnek meg se kottyant a kevés alvás, szemeim túl szárazak voltak, s nehezemre esett pislogni. Ennek ellenére életkedvembe voltam, hisz ma egy klubba viszem este/éjszaka Hopeot, s nagyon várom a fejleményeket. Hozzàtartozik, hogy jön a banda is Nicken kívül, s Hope barátai is eljönnek, beleértve a tegnapi lányokat is. Ajajj. Mind egy.

Dudáltam kettőt, mire hangos éljenzés hallatszott a műhelyből. Felnevettem, kiszálltam a bmw-mből, s lenyomtam a kulcson a gombot, amin egy lakat szerepelt.

- Nézd már! Rómeó is bejött dolgozni! - Köszöntött Tristan, s egy rongyba megtörölte olajos kezét, úgy fogott velem kezet.

- Neked is szevassz. - Bólintottam, s bementem az öltözőbe.

Kikerestem a szekrényemet, s kinyitottam, mire egy csomó rózsaszìn, piros képeslap esett ki rajta, s kettő-hàrom óvszeres doboz. Ráncolt szemöldökkel pillantottam rájuk, s lehajoltam, hogy tudomást szerezzek róla, mik is ezek. A fiúkról volt pár kép, amibe piros rúzzsal ki voltak kenve, s páran nagy, göndör parókát húztak magukra, s egymás arcára nyomtak puszit. Továbbá rengeteg szívecske, s szerelmes üzenetek. Az óvszeres dobozra ezek voltak ìrva: "Óvatosan!xoxo" "Fő a biztonság!xxx"

- Mi a...? - Ráncoltam a szemöldököm, s csak akkor jöttem rá, hogy ez gúnyolódás akar lenni.

Az immár ajtóban àlló öt fiúra pillantottam, a többi srác nevetése a garázsból hallatszott. Àllkapcsaim megfeszültek, s éreztem, ahogy pìr járja át arcomat. Louis nevetett a legjobban, hisz tudni lehetett, hogy az ő ötlete volt. Az ő kézírásából is volt a legtöbb a papírokon, s neki állt legjobban a piros rúzs, ahogy a nekem kiparodizált hajam is. Egy sóhaj kíséretében összeszedtem a lapokat, s a kukába dobtam őket. Az óvszeres dobozokat a szekrényem mélyére tettem, s a bandára pillantottam, azon gondolkozva, hogy mit csináljak velük. Végül egy eröltetett mosolyt dobtam feléjük, úgy döntöttem,'szó nélkül hagyom az egészet.

Levettem magamról, s felvettem egy szürke, V nyakú pólót, ami rásimult felső testemre. Egy ugyan olyan szìnű melegìtő került alulra, s már mentem is vissza a műhelybe, ahol Tristan éppen egy karosszériát javítgatott egy roncson.

- Ezzel kell dolgoznunk? - Nyitottam tágra a szemeimet.

- Nem, ezt a bontóból szedtem. Klassz, mi? Mentsük a menthetőt. - Vigyorgott, én meg úgy döntöttem, megyek a saját feladatomhoz, ami éppen az volt, hogy olajat cseréljek egy tragacsba.

***

- Ès? - Gurult be mellém Gideon.

Ráncolt szemöldökkel pillantottam rá, s megvártam, míg felfogja, hogy őt nézem, csak utána firdultam vissza a munkámhoz. Úgy tettem, mint aki nem tudja, miről is lenne szó. De biztos akartam lenni a nemsokára elhangzó kérdésében, nem akartam feleslegesen jártatni a számat, s olyan informáiókat tudtára adni, amihez semmi köze nincsen.

- Mi és? - Törtem meg a közöttünk fennálló csendet.

- Ki az a csaj? - Vigyorgott.

Megismételtem az előző mozdulatomat, de tekintetemben fenyegetést vélt felfedni, ezzel le is fagyott arcáról a rosszat mondó vigyor.

- Már mondtam a nevét. - Húztam a vállamon, lazán kezeltem a dolgot.

- Harry... Amikor a nevét dünnyögted, abból senki sem értett semmit. De tényleg semmit. - Nézett ràm.

Hirtelen megálltam, s felvont szemöldökkel viszonoztam pillantásait. Nagyokat pislogtam, s próbáltam nem megölni. Egy erőteljes mozdulattal kicsúsztam a kocsi alól, s egy rongyba megtöröltem a kezeimet.

- Nyugodj màr meg! Csak meg akarjuk ismerni. Mi a fenéért nem hozod el?! - Jött ki széttárt karokkal utánam.

Csak akkor vettem észre, hogy eddig körbeállták a kocsit, s több mint valószínű, hogy hallgatóztak. Mi a fene van velük?! Jé, van egy barátnőm! Nagy cucc. Ez most ugyan olyan, mint ha Gideonnak, Louisnak, vagy bàrmelyiküknek belépett volna egy lány az életébe, de ők tinédzser módra viccet csinálnak az egészből.

- Miért akarjátok minden àron megismerni?! - Hangom felháborodott volt.

- Mert akarjuk látni, milyen az ízlésed! - Kiabálta be Rob.

Beszólását viccesnek találta, egészen addig, míg határozott mozdulatokkal nem kezdtem felé indulni. Több is lehetett volna, mint puszta fenyegetés, ha több kezet nem érzek meg a felkaromon, amik visszahúznak. Àllkapcsaim láthatóan megfeszültek, míg ujjaimat ökölbe szorítottam, próbáltam közelebb férkőzni a fiúhoz.

- Bocs. Vicc volt. - Húzott a vállán, de szemébe ott volt a rémület.

Orrcimpáim kitágultak, ahogy nagy levegőket vettem rajtuk keresztül, végül ráhagytam, s hátat fordítva neki a kìváncsiskodó többiekre pillantottam. Tristan az órájára pillantott, még ha lett volna is neki. A többiek nagy vigyort küldtek felém, amint bólintottam egyet, s közöltem velük, hogy ma este a klubban leszünk.

***

Hope szemszöge:

Fekete, testre simuló ruha, s füstös, úgyszint fekete smink. Ìgy jellemezném röviden az öltözékem lényegét. A combközépig érő ruhára egy bőrdzsekit vettem fel, ami lassan két hete pihent a szekrényembe, s a fekete tűsarkúm egészítette mind ezt ki. Harry kilencre jön értem. Háromnegyed van, de megtanultam, hogy mindig öt perccel később jön. Addig felnéztem a Facebook oldalamra. Hű. Jó rég nem voltam már. Molly, s a banda bejelölt, plusz sok olyan ember, akinek a közös ismerőseink Harry. Hàt... nem nagyon làttam még őket, szóval elutasítottam. Egy csomó fénykép, amin Jesséknél vagyok, s Harry is feltett párat, L.A.-ról. Hű. A profil képén én, és ő vagyunk új évkor. Szorosan öleli a derekamat, míg én a mellkasára helyeztem a kezemet, s szorosan hozzá bújtam az előbb említett testrészének. Gyér mosoly játszadozik ajkain, de alig látszik, hisz fejèt a kötött sapimon keresztül az enyémre hajtotta, s az eget nézte, ahol tüzijátékok villogtak. Sapija lazán lógott haján, s kiállt pár göndör, rakoncátlan tincs alóla. Arcát beborította az égen villanó fény, s a háttérben is azok játszadoztak.

Lementettem a képet, s beraktam háttérnak oda, ahova csak lehetett. Telefonomon, laptopomon, Facebook profilnak, s ki is fogom majd nyomtatni azt a képet.

- Látom tetszik. - Hallottam meg mély, rekedtes hangot magam mögül, s bár nem néztem oda, tudtam, hogy vigyorog.

Aprót bólintottam, s lassan lezártam a laptopomat, aminek a fénye azonnal elhalt, így sötét lett a szobában. Ajkaim szélét harapdálva pillantottam magam mögé, ahol smaragzöld szempárral találtam magam szemben. Továbbra is vigyorgott, s úgy tűnt, nem akarja eltitkolni a gúnyt az arcáról.

- Mennyünk. - Ragadta meg a kezemet, s húzni kezdett.

Bezártam a ház ajtaját (ma megjavították), s a türelmetlen barátomhoz fordultam. Alig tudtam eltenni a kulcsomat, màr a falnak szorított, s nyakamat kezdte szívni, harapdálni, ezzel nyögéseket késztetve belőlem. Keze csípőmön pihent, de hamar siklott le onnan. Végigsimított combjaimon, térdkalácsom alá nyúlt, s erőlködés nélkül megemelt. Felhúzta őket csípőjére, s ráfonta lábam többi részét a derekára. Fenekemet fogta, hogy "le ne essek", s markolgatta a "biztonság kedvéért". Ajkai egy pillanatra sem hagyták el harapás nyomokkal teli nyakamat, míg meg nem tetszett neki a fülem töve, állkapcsom, s a nyakam és az állam találkozása. Fejemet hátra döntöttem, ezzel megkönnyítve munkályát. Kezeim hajába vándoroltak, s markolászni kezdték a puha, sötét tincseket, ezzel férfias nyögést kicsalva belőle. Szempilláim rebegtek, ahogyan az érzés átjárja minden egyes porcikámat, s libabőrössé varázsolja puha bőrömet.

- Hope. - Nyöszörgött.

Gonoszul elmosolyodtam, s enyhén mozogni kezdtem ölében, ezzel gyengéden hozzá érve ágyékàhoz. Tovább mosolyogtam Harry káromkodását hallván. Àllkapcsomat nyálas csókokkal hintette tele, aminek nyoma égette bőrömet.

-Hé! - Kiáltottak ránk ismerős alakok.

Harry ajkait továbbra is a nyakam, s az állam vonalànál tartotta, s idegesen pillantott a hátam mögé. Orrcimpái kitàgultak, s szaporán vett rajta keresztül levegőt. Felsóhajtott, letett az öléből, s maga mögé nézett.

Ben, George, Max, Logan, James, Joe, Mason, Gabe, Greg s Austin nevetett. Rebecca enyhén összehúzta magát, Molly mosolygott, Holly meg az óráját kocogtatta, hogy induljunk. Jó kis belépő.

Dóri.Styles