Murk. Chapter: 31

Hello, guys!

Remélem gyors voltam. Sajnálom, ez sem lett valami fényes rész, s nem is valami hosszú.
Ő...úgy döntöttem, hogy új blogot nyitok. Itt az új blogom:
www.unforgettable-fanfiction.blogspot.hu

Have a nice day!Xxx

Harry szemszöge:

Duzzogva néztem körbe a sötétkék szobán. A sarokba egy gitár, az ágy előtt egy íróasztal, bal oldalon egy szekrény, amellett az ajtó, ah asztalom mellett pedig egy TV. Minden szokásos megvolt, még is hiányzott a lány az életembe, vagy legalább is mellőlem. Ugyan is a gesztenye barna boxerem összehajtva pihent az ágy végében,  a fekete pólómmal együtt, s Hope ruhái is eltűntek. Reménykedtem benne, hogy csak lent van a nappaliba, de illúzióm befuccsolt, mikor csak Dragont találtam kényelmesen üldögélni a fotelban. Csalódottan pillantottam a konyhába, ahol se egy üzenet, se semmi nem várt. Elment, s van egy olyan érzésem, hogy jó ideig nem fogom őt látni...

***

Molly szemszöge:

- Harry! Ez már beteges! - Röhögte el magát Austin, majd vállon bökte a barátját.

A fekete hajú csaj elpirult Hazza ölében, majd "ártatlanul" körbe nézett. Talán túl feltűnő volt mindenki számára, hogy egy szál melltartóban, s egy rövid nadrágban teszi magát ide-oda.

Szemeimmel Hopeot kerestem, hisz ma kiírta az internetes oldalára, hogy itt lesz, ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy ma este ide jöjjünk. Bár öt hónapja nem látta Harry Hopeot, mindenki tudja, hogy teljesen odáig meg vissza van a lányért. Bár volt nem is egy egyéjszakás kalandja, minden lányban Hopeot kereste, bár nem mondta. Titkolta mindenki elől, de amióta Hopeval találkozott, szörnyen hazudik. Kár, hogy szétmentek. Talán a mai találkozàssal ezt vissza tudjuk állítani, már ha Hope itt lesz.

- Szerintem egy ribanc vagy - Feleltem kő keményen, mire mindenki kikerekedett szemekkel pilantott rám.

Harry gyilkolt a tekintetével, hisz ezzel elszúrtam egy viszonylag jó éjszakáját. Ben alig bírta visszafogni a nevetését, Nick unottan rágcsálta a rágóját, a lány meg úgy tett, mint ha nem hallotta volna, de arckifejezésén tisztán látszott, hogy most flegmázni próbált.

Nem bírtam a mosolyomban a gúnyt eltakarni, amikor az ajtóhoz kaptam a fejem. Szőke tincsei alatt kék írísze szinte világított. Fekete, hosszú szempillái keresztezték mandula alakú szemét, s még csak smink sem volt rajta. Rózsaszín ajkai halvány mosolyt ejtett a mellette álló fiúra, aki... aki megcsókolta, s összekulcsolta ujjaikat. Kitágult szemekkel pillantottam a párra, majd Harryre is, aki továbbra is dühös tekintettel fűrkészett.

- Mi a baj, Molly?! Úgy nézel ki, mint aki szellemet lát. - Kortyolt bele az italába Holly.

- El kell mennünk innen! - Jelentettem ki feszülten.

Èrtetlen tekinteteket kaptam. Ben kapcsolt elsőnek, majd feltűnést nem keltve fordította a fejét az ajtó irányába, majd Holly, s Nick. Hát, az utóbbinak nem kellett sok, hogy elkiáltsa magát, hisz nagyon jóba lettek az utóbbi időbe Hopeval. Kikísérte a szakítás után Los Angelesbe az apjàhoz, s hónaponta látogatta is. Akármennyire is szerettem volna Nickkel tartani, nem engedte. Azt állította, hogy Hope nem akarja, s mi el is hittük neki. Nick nem hazudós.

- Igen! Mennyünk! - Feszült meg Ben.

- Előtte még táncoljunk - Vigyorgott a fekete csaj Harryre, aki határozottan bólintott.

Ijedten néztem Hollyra, aki végül Rebeccával együtt behívott a mosdóba, s a fiúk is elkísértek egy ideig. Nick lefoglalja Hopeot, Hollyval nézem Harryéket, Rebecca és Ben szól, ha Hope Harryék irányába tart, a többiek meg csak mellékszereplők.

Nick szemszöge:

- Hope! - Szólítottam meg a lányt, mire ijedten fordult meg.

Egyből megnyugodott engem látván, szorosan ölelt át. Benre kacsintottam, ezzel jelezve, hogy minden rendben lesz remélhetőleg, majd mosolyogva figyeltem az immár előttem álló lányt.

- Ő ki? - Utaltam a pultnál ülő srácra, aki nem kevés lányt bámult meg.

Hope lesütötte a fejét hallván, hogy a fiú egy lány után fütyült, majd utána ment. Nem sejtettem jót vele kapcsolatban. Hogy Hopenak miért kell folyton idiótákat kifognia?!

***

Molly szemszöge:

A tervünk nem épp úgy sikerült, mint ahogy azt terveztük. Ugyan is Harry észrevette, hogy követjük őt, s ezt nem hagyta szó nélkül. A fekete csaj persze azt hitte, hogy féltékenyek vagyunk,  holott erről szó sincs. Mind egy.

- Harry! - Könyörögtem. - Ha megint boldog akarsz lenni, akkor most azonnal hagy itt ezt a kurvát, és vislelkedj normálisan!

Harry ráncolt szemöldökkel pillantott rám. Nem értette, hogy mitől szöktek könnyek a szemeimbe, ami a fényektől jól látszódott, ugyan is csillogott. A csaj körbe nézett a nagy helyiségben, s szélesen elvigyorodott, amikor meglátta a pultnál ülő szép lányt. Mondanom sem kell; egyből Harry ajkaira tapadt, amint Hope ide nézett. Mosolyogva közeledett felém, de lefagyott a mosoly az arcáról, amint megpillantotta a nem épp normális szamarat. De hamar összekapta magát, s széles -és őszinte- mosollyal kezdett futni felém.

- Hope!

- Molly! - Vigyorgott, majd amint elért hozzám, szorosan vontuk egymást a karjainkba.

Harry eltolta magàtól a lànyt, s megragadta a csuklóját, úgy nézett résnyire nyitott ajkakkal rám. Mivel Hope háttal volt neki, nem láthatta a csalódottságot, s a meglepettséget Göndörke arcán, amit általában sajnálattal nézek, de most kifejezetten élveztem a látvànyt.

- Sz... Sz-szia. Hope? - Pislogott kettőt Harry.

Hope ajkaira harapva fordult meg, majd lassan Harryre pillantott. Az előbb emlìtett fiú kitágult szemekkel pillantott rá, s csak akkor vettem észre a zúzódásokat az arcán. Alsó, rózsaszín ajkai enyhén felrepedezve; szájfénnyel próbálta eltakarni. Jobb szeme alatti arca egy picit fel volt dagadva, s halvány lila folt látszódott rajta, amikor a fények megvilàgították azt. Az alapozó ezt nem tudta teljesen lefedni. Tökéletes szemöldökében egy mély karcolás bújt el, s nyakán egy hosszú karmolás díszlett. Könyökén seb pihent, vállán egy zöld-kék folt. Régebbi sebek is ékesítették apró testét, szóval akármi is történt, nem ez volt az első alkalom.

- Mi történt?... - Harry hangja alig hallható volt, miközben közelebb lépett hozzá, s hüvelyk ujját végig simìotta alsó ajkain.

Hope valami olyasmit motyogott, hogy megcsúszott a medence szélén, miközben Harry megsimogatta alkarját, s felkarjàt. Haját oldalra seperte, hogy tisztán lássa a sebeket, karmolásokat, s egy kisebb jelölést, ami semmi sem volt Harry nyomához képest. Többszőr végigmérte a lányt, aki hátrált egy fél lépést, de Harry visszahúzta. A füléhez hajolt, miközben a haját visszaseperte, ezzel a vállára omlott.

- Ki volt az? - Suttogta a fülébe.

- Senki - Hope nagyot nyelt. - Elestem, és bele estem a gyerek medencébe.

Harry elhúzódott tőle, magas alakja Hope felé tornyosult. Magasságát kihasználva gond nélkül nézett körbe a nagy termen; pillantàsa megakadt a pultnál ülő Nicken, aki egy enyhén szólva részeg sráccal ült szemben, farkas szemet néztek. Ekkor már mind rájöttünk; ő Hope új barátja, Los Angelesi -szépen le volt barnulva-, s ő verte meg. Ő volt az. De ha reálisan akarok gondolkozni, most Harry még a szart is ki fogja verni belőle.

Dóri.Styles