Murk. Chapter: 33

Hello, guys!

Lassacskán elérkezik a nagy pillanat, amit sokan -főleg a perverzebb nép- vártok. Olyan nagyon max 10 rész, de amúgy szerintem olyan 5-6. Továbbá ti szeretitek?? Én imádom. Nagyon sokat szoktam hallgatni, vagy ha épp olyan blogrész írok, ha értitek. Szóval most egy ideig ennek a zenének a megszállotja leszek, ne lepődjetek meg, ha a blogjaimba is lesz. Amúgy nagyon blogoltam, és kiszakítottam az "a" billentyűt, és a "w" túl érzékeny lett. Kaptam is a bátyámtól rendesen. Elmentem a suliba a bizonyítványért (strandra mentünk amikor volt az évzáró, haha), és a matek tanár csúnyán átvert. Azt mondta, hogy négyes leszek a tantárgyából, erre hármas van beírva. Szép, nem de?! Továbbá irodalom, fizika, és töriből is hármas lettem, és angolból jeles, számtekből kitűnő, a többiből négyes, azt hiszem. Na mindegy, nem húzom tovább az időt. Have a nice day!Xxx

(U.I.: Sajnálom, rövid lett)

Csak akkor vettem észre, hogy mennyire határtalanul hiányzott, mikor olyannyira közel volt hozzám, mint amikor az ágyban tevékenykedünk. Fejem izmos mellkasán pihent, amire azóta került pár tetoválás, akár csak a kezére. Felsóhajtottam, gyötört a bűntudat, hogy akkor hogy itt hagytam öt hónapra, s nem hívtam, nem jeleztem, talán abba sem volt biztos, hogy élek. Interneten sem tudott hozzám férni, hisz nem tettem magam elérhetővé számára, mindenhonnan vagy letiltottam, vagy nem válaszoltam temérdek üzenetére.

- Tudod... - Törte meg a csendet, s megszakította gondolataimat.

Nem mondott többet, pedig akart. Nem bízott bennem, hogy bármibe is beavasson, vagy egyszerűen nem tudta kinyögni azt a pár szót, aminek a kezdete annyira felkeltette a figyelmemet.

- Mielőtt megismerkedtünk, sosem gondoltam, hogy hogy lehet sírni egy lány után. Úgy voltam vele, hogy én sosem fogok, azt sem tudtam, hogy milyen nyálas dög az, aki sajnál egy lányt...

Nem vártam, hogy folytassa. Nem akartam, ha ő sem. Elmondta, s tudtam, hogy mire gondolt. Világossá tette, hogy az utóbbi időben rengeteget sírt, s mindenki előtt titkolhatta. Talán Annenak mondta el, vagy ilyesmi. Hisz Harrynek nem hiszem, hogy van valami olyasmi barátja, akivel ezeket meg tudná beszélni, vagy legalább is nem kaptam róla információt. De mindenkinek kell lennie legjobb barátjának, még a Harry fajtáknak is. Nem hiszem, hogy Harrynek a bandában van egy olyan haverja, akivel a szerelmi gondjait meg tudná beszélni, a férfi egója pedig nem engedné, hogy lányokkal beszéljen.

- Kivel beszélted meg ezeket? - Kérdeztem.

Pár másodpercig hallgatott, majd fürkészni kezdett. Amikor csak kíváncsiságot olvasott le az arcomról, válaszolt.

- Louisval.

Felkaptam a fejem, s akaratom ellenére is vigyorogni kezdtem. De lassacskán lefagyott a mosoly az arcomról. Harry még sosem beszélt nekem erről a srácról. Talán Edféle lenne? Nem hiszem, hisz Harry nem barátkozna olyanokkal, mint Ed.

***

- Hülye Harry! - Huppantam le a síró Molly mellé, majd átkaroltam a vállát. 

Ben Mollyval, Harre (megint) velem összeveszett. Szóval egy hete vagyok itthon, minden jól ment, míg fel nem bukkant Ana, és el nem kezdte mesélni, hogy Harry milyen fantasztikus az ágyban. Később kiderült, hogy Ana kétszer elment Harryhez, és lefeküdtek. De elvileg nem Harry szobájában, ha nem a fiú másik házában, ahova viszi a lányokat. Nem jártam ott, de nem is akartam. Amúgy találkoztam Louval. Aranyos, vicces, és bohókás gyerek.

- Hülye Ben! Amúgy szakítottatok? - Hangja halk volt.

Aprót bólintottam, s egy "Megállj!"-t parancsoltam a könnyeimnek. 

Tegnap este eléggé kisírtam magam ahhoz, hogy a mai napot kibírjam, főleg azért, mert este hét van. Hozzá tartozik, hogy Anne és Ellie felvetette az ötletet, hogy mennyünk el egy buliba, mi meg persze bele egyeztünk, szóval ideje volt készülődni. Felsiettem a szobámba, miután Mollyt karon fogtam. Eddig mindig ő vigasztalt, fura volt a csere. Mindegy. Kihalásztam egy fehér, testre feszülős ruhát, amit Mollynak adtam, magamnak pedig szintén testre simuló, matt fekete jutott. Szempilláimat spirállal meghosszabbítottam, rózsaszín szájfényt kentem ajkaimra, s egy egy kicsi alapozót simítottam szét arcomon. Pont akkor érkeztek a lányok, amikor készen lettünk, szóval indulhattunk is.

- Szia! - Lépett mellém egy magas, barna, mandulaszemű, helyes fiú. - Táncolunk?

Habozás nélkül bólintottam, s hagytam, hogy a kezemnél fogva a világító táncparkettre vigyen. Hátat fordítottam neki, s bár kicsit furcsálltam eleinte, hogy kezeit a csípőmön tartja, de később hagytam neki. A nem kevés alkohol, amit elfogyasztottam, hagyta, hogy sokan felkérjenek táncolni a mai est folyamán, de rejtélyes módon mind eltűnt. Egy újabb jelentkezővel besétáltunk ismét a parkettre, és csak egy pillanatra fordultam el, míg megpörgetett, de mire visszafordultam nem volt ott. Ugyan ez Mollyval is. De nem tűnhetett el elég fiú, mindig jöttek újak. De ők is eltűntek. Nem értettük, de végül úgy döntöttünk, hogy megkeressük Elliet és Annet. Átvágtam a tömegen, s kerestem a két idióta lányt, de megpillantottam Bent, és Harryt, miközben Mollyt nézik, hogy hogyan táncol egy sráccal. Egyértelmű volt, hogy Harry a szemeivel engem keresett, Ben megindult, mikor Molly egy pillanatra elfordult, s kirántotta onnan a srácot, majd szépen, elegánsan kivitte, s csak a nyüszítésből tudtam megállapítani, hogy mit csinálnak. Harry továbbra is dühös szempárral keresett, de több volt tekintetében az aggodalom, mint az idegesség. Ben jött vissza véres kezekkel, amit hamar a farmerébe kent. A nevemet mondta, az ajkaiból ki tudtam formázni, majd mind a ketten megfordultak, hát ha mögöttük vagyok, de nem. Ben vett elsőnek észre, majd megbökte Harryt, s felém mutatott.

Dóri.Styles